*Chapter 5. ~ Tűk*

- Reggelt! – ugrott az ágyamba reggel Jake.

- Haggy békén! – vágtam, hozzá az egyik párnámat.

- Ria… - suttogta a fülembe, majd adott egy puszit a vállamra.

- Itt aludtál? – kérdeztem kómásan, majd fel ültem és meg dörzsöltem a szemem.

- Jah, az ágyad alatt! – röhögött.

- Mi van? – kérdeztem.

- A tesód, sem Zack nem engedte volna, hogy itt aludjak ezért be másztam az ágy alá! – mondta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Értem. – nevettem el magam, majd vissza dőltem az ágyba – Terv mára? – pillantottam rá.

- Mi lenne ha… - nevette el a végét, majd oda hajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hagyjál! – löktem el magamtól – Van egy ötletem! – álltam föl, majd a szekrényhez sétáltam és föl vettem egy fekete csipkés cső toppot, hozzá egy tépett fekete cső nadrágot és egy szegecses bőr bakancsot.

- Hová megyünk? – kérdezte, Jake miközben én a hajamat fésültem.

- Majd, meg látod! – kacsintottam rá, majd fel húztam az ágyról – Na, gyere!

- De előbb… - hajolt közel, hozzám mire egy puszit nyomtam a szájára, de neki ez nem volt elég.

- Na, mennyünk már! – nevettem el, csókunk végét.

- Victoria Under! – állított meg Amanda.

- Reggelt! – fordultam felé.

- Hova? – mért végig és Jaket nézte – És kivel? – kérdezte hunyorogva.

- Köhm… Ő itt – mutattam Jakere – A barátom és… El megyek vele a plázába mert kell vennem… khm… narancsot… - magyaráztam.

- Narancsot? – tette karba a kezét Amanda – Hát ma nem fogsz Narancsot venni! – mondta.

- Nem fogsz nekem parancsolni! – röhögtem el magam, mire Jake, meg fogta a derekam, gondolom azért, hogy ne ugorjak Amandanak.

- De hogynem fogok! – mondta Amanda.

- Fogsz te a …-nak parancsolni! – kiabáltam rá, majd rá jöttem, hogy Jake sokkal jobban ismer mint gondoltam, át karolta a derekamat és hátrább húzott – Most takarodj az utamból, vagy esküszöm a földön fog heverni a hajad! – magyaráztam. Csak döbbenten nézett rám, majd arrébb állt.

- Ezt jegyezd meg! – kacsintottam rá, majd el mentünk.

- Figyelj, ha vásárolni akarsz… Akkor inkább, kérd meg Lexat, hogy mennyen el veled, vagy aki ilyenekben még jobb az Lucy! – magyarázta.

- Nyugi már! – húztam magamhoz Jaket, majd meg csókoltam.

- Így sokkal jobban tetszik az ajánlat! – mosolyodott el féloldalasan, majd tovább mentünk.

- Te ezt biztos akarod? – kérdezte le döbbenve Jake egy pc és tetováló szalon előtt.

- Igen! – válaszoltam, majd be mentünk.

- Sziasztok, miben segíthetek? – kérdezte egy tele tetovált, fekete, hajú ki pczett csaj.

- Helló, hát egyenlőre két száj és egy szemöldök pct és egy kisebb tetót. – magyaráztam a csajnak, aki csak bólintott, majd el vezetett egy kisebb, helyiségbe.

- Mivel kezdjünk? – kérdezte, majd meg törölte a kezét.

- Melyik fáj jobban? – kérdeztem.

- A tetkót hova? – kérdezte.

- A hasam és a medence csontom közé. – mutattam a pontra.

- Ez esetben a pc fáj jobban. – mondta.

- Jó, akkor kezdjük azzal! – mondtam, majd le ültem a székbe, majd a csaj kezébe nyomtam egy papírt, hogy mit is szeretnék, nem nagy csak pár centis tetkó, ami három betűt takart. Ria. Mert az új életem a legjobb dolog, ami csak történhetett velem.

Három órával később, sajgó arccal és bicegve hagytam el a szalont, de meg érte, nagyon jó munkát végzett a csaj.

- Nagyon fájt? – kérdezte Jake, miközben a tenger partra igyekeztünk.

- Túl lehet élni! – suttogtam óvatosan.

- Az én csajom vagy! – nevetett, majd óvatosan maga felé húzott és egy puszit nyomott a fejemre.

- Szevasztok! – intett Jake a  tűz körül ücsörgő társaságnak.

- Hey, Ri ! – kiabált Max – Neked meg mi bajod? – kérdezte furán – Ó, hát Rinek is lyukas lett a bőre! – nevetett, majd tapsolni kezdett.

- Most, hogy mindenki itt van… - kezdett bele Zack – El szeretnék mondani valamit…

*Chapter 4. ~ Szar ügy...*

Be zárkóztam a fürdőbe, de ide nem hoztam magammal a ruháimat.

- Ez így nem poén! – kiabáltam ki Zacknek – Nem hoztam be a ruhámat!

- Akkor sajnos ki kell jönnöd érte! – röhögött.

- Nem megyek ki, de esetleg, ha nem akadályozol, netalántán el jöhetsz velem… - alkudoztam.

- Áh meg tisztellek a jelenlétemmel! – röhögött. Ki dugtam a fejemet és vele találtam szembe magam, a karomnál fogva ki húzott és magához szorítva meg ölelt, míg én ismét futni próbáltam, ezúttal sikertelenül.

- Nah el jössz velem? – fordultam szembe vele és poénból a nyakára kulcsoltam a két karomat.

- El mennyek? – mosolygott rám.

- Ha akarsz! – nevettem. Ria, ezt azonnal fejezd be! Még egy perc és le smárolod… És akkor mi lesz a büszkeségemmel?! Nem, nem és nem! Most szépen le csavarodsz a srácról és fel öltözöl! Most! Utasított az okosabb énem. De hisz ez olyan jó érzés! A gyomromban pillangók röpködnek, izgulnak és ez meleg és kellemes érzésekkel tölt el! Hagyd már abba! Nem eshetsz bele egy ilyen srácba mint Ő. Zacknek minden csaj csak egy dologra jó, és az nem egy kellemes dolog, főleg nekem! Meg tudod tenni Ria, csak pár apró lépés! Hogy lehet valakinek ilyen édes mosolya? Teljesen el varázsol! És a szemei…

- Mit csinálsz? – kérdezte furán nézve rám. Igen, ezek azok a helyzetek mikor, nagyon bele mélyülök a hülye gondolataimba és észre sem veszem milyen hülyén vigyorgok…

- Köhm… Elképzeltem amint Lucyval smároltok! – jutott eszembe – Tudom, hogy nagyon tetszel neki! – kacsintottam.

- Nézd, Lucy más mint a legtöbb lány, Ő képes ismeretség nélkül is, szó szerint szerelmes lenni egy srácba. – magyarázta.

- He? – döntöttem oldalra a fejem, nem igazán értettem.

- Ahogy mondtam! – bólintott, aztán a fülemhez hajolt – Fél tízen kettő van! – súgta pimaszul, mire rá döbbentem, hogy el fogok késni és ismét rohanni kezdtem. Be rohantam a szobámba, Fel vettem egy Jack Daniel’ses pólót, egy fekete szakadt cső nacit, és hozzá egy fekete torna csukát, a hajamat össze fogtam és a sminkemet fekete füstösre csináltam meg.

- Kész vagy? – idegeskedtem Zacknek.

- Hú de csini valaki! – röhögött.

- Gyere! - fogtam, meg a kezét és rohanni kezdtem – El mentünk! – kiabáltam, majd ki futottam a házból és a móló felé vettem az irányt, nyomomban Zackel. És ahogy én azt előre meg jósoltam, sikeresen el késtem, fél órával.

- Csak, hogy meg jöttél! – jött oda hozzám Bloody – Itt van pár ember! – mutatott, négy fiúra és egy lányra – Leila, a pasim Mike, Brad, Will, Dan.

- Hé ki ez? – kérdezte a csaj unottan – És ki ez a jó pasi? – lépett Zackhez és kezdte el a karján az izmokat tapogatni. Mit képzel ez a csaj? Mi az, hogy csak úgy fogdossa Zacket?! Nyugi, már Ria! Zack csak a haverod semmi több!

- Ő itt, Ria és Ő pedig… - nézett Zackre, majd fel tűnt neki, hogy Ő az a srác akivel tegnap voltam – Leila, nem takarodsz innen?! – rángatta le a csajt Zackről. Én ettől meg könnyebbültem, de továbbra is szemmel tartottam a csajt, magasan fölöttem állt, sokkal jobb alakja volt mint nekem, fekete hullámos haja középen volt el választva és egész a derekáig ért, egy fekete egybe részes bőr ruha volt rajta, de a szoknya része inkább nézett ki övnek mint szoknyának…

- Nem tetszik valami? – mért végig – Vagy az nem tetszik, hogy a pasikádat stírölöm? – röhögött.

- Nekem csak te nem tetszel! – vontam vállat, majd lassan sétálni kezdtem és ismét felé fordultam – Amúgy… Ha össze is jönnél vele, csak szexet akarna tőled, hidd el bírja az okos lányokat, veled max, csak be éri. – mosolyodtam el gúnyosan. Csak döbbenten állt és nézett, még el nem öntötte a düh.

- Mit mondtál?! – ordibált.

- Szerintem te is elég jól hallottad! – röhögtem.

- Hülye kis csitri! – akadt ki teljesen, majd rám vetette magát. Én kerültem alulra, de nem sokáig volt ez a helyzet, meg fogtam a vállát és el rántottam, majd rá ugrottam és teljes erőmből ütni kezdtem.

- Mike, segítsetek szét szedni őket! – sipákolt Booldy. Zack meg fogott a vállamnál és hátra húzott, ahogy Mike is azt a hülye libát, szívesen adtam volna még neki, ki téptem magam Zack szorításából és ismét agyalni kezdtem a kis csajt, még a földön nem végezte és már könyörgött.

- Ha még egyszer belém kötsz, nem úszod meg ennyivel… - súgtam dühösen a fülébe. A haja össze gubancolódót, a fekete sminkje el folyt, és az orrából vér patakzott. Zack ismét hátra fogott, és én ismét ki rántottam magam a szorításból, de innen már csak mentem és mentem valamerre a parton, Zack meg csöndben jött utánam.

- Ha tudtam volna, hogy így reagálsz, mikor rólam van szó inkább nem jöttem volna! – próbált meg mosolyt csalni a kissé véres arcomra, mire én csak ideges pillantást vetettem rá.

- Nem miattad volt, nem kell izgulnod! – mondtam mogorván majd le ültem.

- De közre játszott az egészben, hogy én is ott voltam! – kacsintott.

- Mért hiszed azt, hogy mindig, minden rólad szól? – fordultam felé ingerülten.

- Tudom, hogy belém, vagy zúgva, ne is tagadd! – mondta, miközben a vizet kémlelte.

- Hogy mi van?! – ráztam meg a fejem.

- A nap szemcsit is ezért vetted meg nekem. – magyarázta.

- Azt a napszemcsit nem vettem, loptam. – mondtam halál nyugodtan – És csak is azért szereztem neked, hogy meg köszönjem, hogy nem vagy olyan velem mit Amanda meg Jay! – kiabáltam – Nem kéne hozzá szokni, hogy mindig mindenki téged akar, és tudod mért? – hajoltam hozzá – Mert túl nagyot koppansz, hogyha mégse jön össze! – suttogtam, és tényleg. Undorodtam, most Zacktől. Nem mert a szemembe nézni, csak a vizet bámulta, fel álltam és ott hagytam, arra a part szakaszra indultam, ahol tegnap a srácokkal bandáztunk és valami nagy szerencsémre ott ültek és szokásukhoz méltóan hülyültek.

- Hát ti? – ültem le közéjük.

- Ria! – öleltek meg mind – Többnyire az egész napot itt töltjük mostanság – röhögött Lexa.

- Hogy nézel ki? – riadt meg Jake – Tiszta vér vagy!

- Nyugi csak volt egy kis gondom egy csajjal, de meg oldottam. – vontam meg a vállam.

- Szóval győztesen jöttél ki? – röhögött Max.

- És hol van Zack? – nézelődött Lucy.

- Ő… Egy darabig, nem fog ott lenni ahol én vagyok… - sunyítottam.

- Mér mi volt? – érdeklődött Tod.

- Áh… Semmisemmi… -legyintettem.

- Na, Ria, jogunk van tudni, ha a bandához tartozol! – mondta Max, mire nekem fel csillant a szemem.

- Csak akkor lehetsz banda tag, ha már nem vagy szűz! – mondta unottan, Lucy.

- De én nem tudom, hogy az vagyok e… - mondtam bizonytalanul.

- Akkor vegyük úgy, hogy még az vagy! – javasolta Tod.

- De akkor… Le kell feküdnöm valakivel? – kérdeztem kétségbe esetten.

- Nyugi kis lány. Nem kényszerítünk rád semmit. Csak akkor leszel hivatalosan is banda tag! – magyarázta Jake ki emelve a „hivatalosan” szót.

- De még mindig nem mondtad el, hogy hol van Zack! – sipákolt Lucy.

- Valahol a parton! – vontam meg a vállam.

- És miért nem itt van? – kérdezte.

- Mert össze kaptunk és most kerül engem. – magyaráztam.

- De min?! – kérdezték kórusban.

- Ahj, meg mondtam neki, hogy nem jön be nekem és, hogy túl sokat képzel magáról! – tört ki belőlem - Azt mondta, hogy nekem tuti, hogy be jön, meg, hogy miatta verekedtem össze azzal a csitrivel. Nekem meg el szállt az agyam. – magyaráztam.

- Be oltottad Zacket és most ezért nem jön ide? – röhögött Max a többiekkel együtt – Ez még egy csajnak sem sikerült! – magyarázta. Ezt egy elég jól eső bóknak fogadtam. Picivel később már jött is a sértődött kis fiú, úgy csinált mint ha mi sem történt volna.

- Hallom Ri, be oltott! – veregette hátba Max.

- Nem oltott be, szimplán csak hisztizett és el rohant.

- Mi van Zack, nem mered be vallani, hogy egy csaj küld el a francba? – röhögtem.

- Te nem küldtélel a francba, valamit nagyon félre érthettél! Én meg mondtam neked a frankót te meg ki akadtál rám! – magyarázott.

- Ahha, szóval neked az a frankó, hogyha a képembe vágod, hogy ha tudod, hogy miattad össze verekszem azzal  a csajjal akkor nem jössz el… Ahha, értem. De te még mindig nem bírod fel fogni, hogy én nem miattad verekedtem össze vele! – ordibáltam – Miért is akarom meg értetni veled? Már magamat sem értem… -röhögtem el magam.

- Mert belém vagy zúgva. – magyarázta meg.

- Nehéz eset vagy, mondták már? – mosolyogtam rá idegesen.

- Nem, eddig mindig minden csaj azt tette amit én akarok! – vonta meg a vállát.

- Íme a kivétel! – mutattam végig magamon.

- Nah, nyugodjatok le és mondjuk… Játszunk felelsz vagy merszet megint? – mondta Max. És ekkor be villant egy ötlet. Mi lenne ha, esetleg féltékennyé tenném Őt? Legalább nem csak én idegeskednék, elvégre csak idegesíti valamennyire ha az a csaj akit éppen ágyba akar vinni egy másik srácra hajt… Ma olyan ördögi vagy Ria! Óvatosan Jake felé pillantottam aki engem mért fel, féloldalas halvány mosolyra húztam a számat és rá kacsintottam, amin Ő egy picit meg lepődött, de nem ilyedt meg.

- Jake, felelsz vagy mersz? – kérdezte a tesója, Tod.

- Merek. – mondta, majd ismét velem szemezett.

- Tegyél valakivel valami olyasmit amit, sosem felejt el! – föl állt, oda sétált hozzám, majd meg csókolt, de egy sima csókot bárki el felejt ezért föl kapott, én meg át karoltam a lábammal a derekát és kezemet a nyaka köré fonta, el rohant velem és meg sem állt, addig míg nem láttak már minket, egy bolt mögött voltunk senki nem látott ránk, kezdtem kicsit be parázni, mert nem tudom mit akar velem csinálni.

- Nyugi, nem foglak meg erőszakolni. – mosolygott rám – De muszáj valamit be vallanom… - kezdett egyre bizonytalanabb lenni – Azóta a csók óta, érzek valamit, ami nem tudom mi… És, arra akarlak meg kérni, hogy próbáljuk meg… - hajtotta le a fejét. Irtó aranyos volt, rendes is volt tőle, hogy be vallotta, és nekem sem csak a szimpla barátság érzetem támadt mellette.

- Tényleg, egy olyan lány kell neked, aki bárkivel össze verekszik, ha be szólnak neki? – mosolyodtam el, mire neki fel csillant a tekintete.

- Tehát? – kérdezte.

- Próbáljuk meg! – mosolyogtam, majd meg csókoltam, Ő meg meg ölelt. Kézen fogva és hülyülve vissza sétáltunk a partra a többiekhez, ettől az egésztől az egész napom fel villanyozódott, nagyon boldog voltam, hogy volt egy fiú, akinek így tetszem ahogy vagyok.

- Köhm… Nah mi volt? – húzogatta a szemöldökét Tod.

- Semmi, különös! – mondtam, majd Jake szájára nyomtam egy puszit, mire mindenki csak döbbenten nézett, Jaket nem zavarta a közönség és a puszival sem volt be telve ezért még muszáj volt meg csókolnia amiben, zavaromba bele is nevettem egy kicsit.

- Öö… Szóval együtt vagytok? – kérdezte Max.

- Úgy látszik! – karolta át a vállamat Jake.

- De gáz… Amint le pattintom rögtön át pártol egy haverhoz… - csóválta a fejét Zack.

- Na most álljál le! – kezdtem el felé indulni, de Jake vissza fogott – Mit érzel ilyenkor? Haragot, dühöt szomorúságot, vagy féltékenységet!? Tudod igazából csak sajnálni tudlak, amiért ilyen rohadék vagy sosem lesz normális kapcsolatod, mindenki magadra fog hagyni csak is azért mert el marod őket! Én próbáltam veled jóban lenni, de te azt úgy fogtad fel, mintha beléd estem volna, loptam neked egy nap szemüveget, hogy meg köszönjem, hogy nem vagy velem olyan mint a többiek, de te ezt valami meg szállott rajongásnak gondoltad! Le szarom, hogy milyen nyomorúság van benned, legyen nyugodtan! De emiatt nem teheted tönkre mások életét! – kiabáltam – Most lehet engem mindennek el hordani a hátam mögött, de akkor leszel, majd a szememben valaki, ha a képembe is mondod! És komolyan? Én vagyok a szánalmas mikor te viszel minden csajt egymás után ágyba, te sértődsz be azon, hogy nekem nem tetszel és csak barátilag szeretlek! – és éreztem, hogy az arcomon végig folyik egy könnycsepp – Látod, ezért nem is érné meg kockáztatni sem, hogy beléd szeressek valaha is! Mert te csak fájdalmat tudnál nekem okozni! – mondtam hidegen.

- Inkább most haza kísérlek! – fogta meg a kezem Jake és húzott finoman maga után. Zack arcáról csak a döbbenetet lehetett le venni, meg döbbent azért, mert egy lány meg mondta neki az igazat…

*Chapter 3. ~ Night/Morning*

Óvatosan kézen fogva lépkedtünk, fel a teraszra, mind ketten próbáltuk visszafojtani a nevetést, lassan be nyitottam a lakásba, halkan magam után húzva Zacket.

- Csss! – röhögött halkan  Óvatosan haladtunk, bent a lakásban, de egy váratlan pillanatban fel kapcsolódott a villany és Jay ült az egyik fotelban és szikrázó szemekkel nézett ránk. Ahogy ott ült össze görnyedve és csak idegesen meredt ránk, eszembe jutott róla egy mérges kis törpike, amin muszáj volt nevetnem, Zacknek meg rajtam volt muszáj nevetnie, tehát így álltunk a nappaliban. Voltam én aki minden erejével próbálja vissza folytani a röhögést, volt egy szintén vigyorgó Zack, és egy nagyon dühös szempár, Jaytől.

- Ti ezt komolyan viccesnek találjátok? – kapkodta a fejét kettőnk között.

- Ezt nem, csak téged! – tört ki belőlem a röhögés.

- És te, Zack, mit képzelsz magadról, hogy csak így el viszed a húgomat és ki marad egész éjjel, mi van ha meg támadnak titeket, vagy ilyesmi?! – kiabált.

- Hú, valakire rá fér a pihenés! – röhögtem.

- Tori, te csak menny fel a szobádba! – nézett rám.

- Egy, ezt már meg beszéltük, nem vagyok Tori! Kettő, Zack nélkül nem! – álltam meg karba tett kézzel.

- Szó, sem lehet róla! Zack, valahol máshol kell ma aludnod, mondjuk az egyik csöves haverodnál! – mutatott az ajtó felé.

- Na, most álljál le! – kiabáltam – Az Ő „csöves” haverjai többet tettek csak egyetlen éjszaka alatt mint te egész életemben!

- Te el vitted azokhoz az állatokhoz?! – ordibált, Jay Zacknek aki csak kegyesen hallgatta.

- Jay, hagy én voltam aki nem akart haza jönni és én erősködtem, hogy maradjunk még, ha Zacken múlott volna már rég itthon lennék! – hazudtam, hogy ki mentsem a haveromat – Most meg ha nem haragszol fáradtak vagyunk, elmegyünk szunyálni! – kezdtem el Zacket fel felé húzni a lépcsőn. Mind a ketten el mentünk a szobánk ajtajához, ami egymással szemben volt, majd meg álltunk az ajtóban.

- Kösz, hogy ki mentettél! – suttogta – Jövök neked eggyel!

- Azt mondtad, hogy én a kishúga vagyok, akkor nekem nem tud ellenállni! – vontam meg a vállam.

- Nem baj, azért kösz, hidd el képes lett volna még órákig kis előadást tartani! – magyarázta.

- Ahham, nah én megyek, eléggé szunyálhatnékom van! – ecseteltem – Kösz, hogy el vittél ma a srácokhoz! – mosolyogtam rá.

- Jó éjt. – mondta, majd be ment.

- Jó-reg-gelt! – ugrott az ágyamra Zack, amivel bele rontott egy kellemes álomba.

- Hagyjál  – húztam a fejemre a párnát, de Ő át gurult rajtam – elég fájdalmas reggelnek indul ez a mai – és le rántotta rólam a párnát.

- Nem emlékszel mit igértél a srácoknak? – kérdezte mire észbe kaptam, hogy meg ígértem Bloodynak, hogy délre a mólónál vagyok.

- Bloody! – csúszott ki a számon, majd ki pattantam az ágyból és ruhát kezdtem keresni.

- Hogy mi? – nézett rám furán, az ágyon ülő Zack engem.

- Tünés ki! Öltöznék! – próbáltam fel húzni az ágyról, kevés sikerrel  vagyis én húztam és Ő is húzott engem, aminek következtében, rá estem, Ő meg csak nevetett – Ezt ne most! – idegeskedtem, de csak azért sem engedett – Zack, engedj el! – próbáltam határozottságot mutatni, de el nevettem magam, Zack annyira édesen tud nézni, hogy nem tudtam neki ellenállni. Mi a francot, mondtam én!? Hogy Zack milyen „édes”?! Ezt most azonnal, hagyd abba!

- Mi van, már nem olyan sietős a dolog? – kérdezte pimaszul, majd a derekamra fonta a karját és alulra szorított, hogy véletlenül se tudjak ki szabadulni.

- Zack! – kiabáltam és kapálózni kezdtem, de semmi haszna, így meg kellett próbálnom, máshogy is – Zack, légy szíves! – néztem rá kis kutya szemekkel, de semmi – Zack, ha nem szállsz le rólam, esküszöm minden csontod félbe töröm! – fenyegetőztem.

- És azt mégis, hogy ha éppen le vagy fogva? – hajolt közel hozzám.

- Ne akard, hogy le köpjelek! – mondtam idegesen.

- Úgyse mered, a lányok nem szokták le köpni a helyes fiúkat! – kacsintott.

- Öhm… Igen, persze, helyes… - tartottam vissza a nevetést.

- Mér nem vagyok helyes? – nézett rám aggódva. Istenem! Hogy lehet valaki ennyire, de ennyire aranyos? Ria, hagyd abba! Zack nem tetszik neked! Meg ráztam a fejem, megint a hülye gondolataim, a fejemben.

- Nem vagyok helyes? – hajolt még közelebb hozzám, amitől nekem De ja vu-m lett.

- Kérdezhetek valamit? – kérdeztem kissé komoran.

- Persze! – vigyorgott rám.

- Úgy értem, úgy, hogy el engedsz! – mondtam.

- Mi jártunk már? – kérdeztem.

- Hogy mi? – nézett rám furcsán.

- Csak mert amikor oda hajoltál hozzám, olyan érzésem volt, mintha már ezt láttam volna, csak nem éppen én voltam, érted nem? – néztem rá.

- Ezt nem mondhatod el senkinek, de Toriként, szerelmes voltál belém. – mondta.

- Mi? – ráztam meg a fejem.

- Tényleg, mondtál nekem olyat is, hogy bármit meg adnál egy csókomért! – magyarázta.

- Hát akkor most hallhatod Riatól, az igazat… - kezdtem bele, mire Ő érdeklődve a szemembe nézett. Ahj azok a szemek, és az a mosoly… Ria, nyughass már! – Csókoljon meg a párna! – vágtam hozzá, majd el futottam.

*Chapter 2. ~Ria éled!*

Korán reggel keltem, gondolom nyári szünet van, mert nagyon meleg van és suliba sem kell menni. Fel álltam és bele néztem a tükörbe, fekete hajamban egy-egy kék tincset lehetett  észre venni, nagyon tetszett! Annak ellenére, hogy reggel van nagyon friss voltam. A szekrényemhez léptem, majd nézelődni kezdtem, végül, egy fekete szegecselt bő pólón, egy sötét tépett farmer rövid gatya és egy hosszú szárú torna csuka mellett döntöttem. Hosszú fekete és kékes hajamat ki fésültem, majd a frufrumat oldalra tűztem és le indultam. Lent mindenki bágyadt fejjel kávét szürcsölt a konyhába.

- Te…  - kezdte Jay, de nem tudott mit mondani csak dühösen méregetett.

- Jó reggelt! – vigyorogtam – Na? Hogy néz ki Ria? – fordultam körbe.

- Tori meghalt… - nézett rám Amanda ki kerekedett szemekkel.

- Ria éled… - mosolygott rám halványa Zack.

- Tori most azonnal irány fel és öltözz át! El megyünk egy fodrászhoz, hogy csináljon veled valamit! – állt fel Jay, mire Zack csillogó tekintete ismét unottá vált, Amanda aggódó arca meg ismét nyugodtabbá.

- Nem! – mondtam halál nyugodtan.

- Hogy mondtad? – kerekedett ki Jay szeme.

- Azt mondtam, hogy nem! Ez az én testem, az én hajam az én életem! Nem szólhat bele senki, tanácsokkal lehet segíteni, de nekem nem mondja meg senki, hogy hogyan nézzek ki, mit csináljak, és hogyan csináljam! Ezt szokjátok meg! Itt ugyan is komoly változások lesznek! – mondtam picit ingerülten, majd fel sétáltam a szobámba.

- Ki ez a lány? – kérdezte elképedve Amanda a bátyámtól.

- Hát… Már nem tudom… - sóhajtott Jay. Fel mentem a szobámba fogtam a szegecses bőr váll táskámat é ki mentem.

- Te meg hová mész? – kérdezte Jay furán nézve rám.

- Jah, csak körül nézek egy kicsit a mólónál, tegnap láttam a buszról és elég jó helynek tűnt. – mosolyogtam.

- Egyedül a mólóra? – nézett rám Amanda – Tudod, milyen alakok járnak oda? – aggodalmaskodott.

- Ez az úgymond „második” napom. Honnan tudnám? – tártam szét a karom – Jó, ha ennyire nem akarod, hogy egyedül mennyek akkor gyere velem! – vontam meg a vállam.

- De nekem most nincs kedvem. – vonta meg ő is a vállát – Tehát akkor senki nem megy! – zárta le.

- Mi? – néztem rá nagy szemekkel.

- Hagyjátok, el megyek vele! – intett a többieknek, Zack, majd fel állt és ki indult az ajtón. Egy ideig csak némán sétáltul egymás mellet, majd én törtem meg a csendet.

- Öm… Figyú te miért vagy velem olyan más mint a többiek? – fordultam felé, így oldalazva haladtam a tenger parton.

- Huh… Jó, ne mond el nekik, hogy ezt mind el mondtam, és ezt jegyezd meg! Nem azért mondom ezeket el neked mert pletykás vagyok, hanem azért mert Ria-t sokkal érettebbnek tartom mint Torit. Amanda meg szokta, hogy sokkal szebb mállad, ezért is barátkozik veled és most, hogy sokkal szebb vagy így kezd veszély érzete lenni, hogy te sokkal népszerűbb leszel mint Ő. Jay pedig, nagy tesó, neki mindig is te maradsz a kis húga, tehát minden áron próbál megvédeni mindentől, ami hidd el nem is olyan rossz.

- Ahha, értem. De azt még mindig nem mondtad el, hogy te miért vagy más velem! – mosolyogtam rá.

- Mert én kezdem meg kedvelni Ria-t. – kacsintott rám, majd gyorsított a tempón. Egy pillanatra meg álltam még fel fogtam mit mondott és fél oldalas mosolyra húzta a szám, majd utána siettem.

- Nézd meg ezt, szerintem tök jól állna neked! – vettem le a pultról, egy napszemüveget amit fel tettem Zack-re.

- Igazad van isten király vagyok benne! – röhögött.

- Mennyi? – kérdeztem mire meg nézte és vissza tette a helyére.

- Túl drága. – legyintett, majd el fordult. Vissza néztem a napszemüvegre, majd az eladóra aki éppen egy házas párnak mutogatott szuveníreket. Mi lenne ha..? Kérdeztem magamba, és már cselekedtem is, le kaptam a napszemüveget, villám gyorsasággal, majd semmi feltűnést keltve elsétáltam. Pár bolttal arrébb elővettem a napszemüveget le szedtem róla a cetlit és pár percig csak büszkén néztem, karba tett kézzel a bolt falának dőlve.

- Láttam! – bújt elő egy vörös hajú lány a bolt mögül sejtelmesen mosolyogva.

- Ugyan mit? – néztem rá mint aki semmiről nem tud.

- Ahj, ne add az ártatlant, láttam, hogy el vetted a szemcsit! – nevetett, majd be húzott oda ahol nem látnak. Fekete térdig érő bakancsot viselt, fekete tüllszoknyát és hozzá egy fekete szűk trikót.

- Nyugi, nem köplek be! – nevetett – A nevem Jenna, de a legtöbben csak Bloody-nak ismernek.

- Bloody? – kérdeztem vissza, el mosolyodva.

- A hajam miatt. – magyarázta meg, ami érthető volt, mert a leg vörösebb amit valaha láttam.

- Ria.

- Gyere mutatok egy jó helyet! – kezdte el a karomat húzni. Furcsa lány, de rá nézésre jó fej.

- Nem, nem mehetek. – próbáltam vissza húzni.

- Miért, anyuci apuci nem engedné? – röhögött.

- Hagyjál már, dehogy! – röhögtem el magam – Csak itt van egy barátom és… - néztem ki a bolt mögül

.

- Jó pasi. Legalább a tied? – kérdezte.

- Öhm… Nem… - hebegtem.

- Áh, szóval tetszik! – nevetett.

- Nem… Ő csak egy haver… - dadogtam össze vissza, Bloody csak sunyin mosolygott rám majd el köszönt.

- Óh, holnap délre legyél itt, be mutatok pár embert. – ölelt meg – Most megyek a pasim meg a haverok már várnak! – nevetett, majd el szalaldt, elég közvetlen csaj, de nem baj. Ki néztem a bolt mögül, tekintetemmel Zack-et kerestem, majd miután meg találtam oda szaladtam hozzá.

- Te meg hol voltál? – mosolygott.

- Erre arra… És hoztam neked valamit… - kotorásztam a táskámba, majd elő kaptam a nap szemüveget.

- Ne mond már, hogy meg vetted! – nevetett, majd fel vette.

- Jó, akkor nem mondom! – kacsintottam.

- Gyere, be mutatok pár embert! – húzott maga után. El vezetett, a mólótól elég távolra, a tenger partra, aholy egy társaság ülte körbe a tüzet.

- Csá Z! – állt fel a homokból egy srác. Rövid, vöröses haj, száj és szemöldök pc, mellette egy csaj ücsörgött aki az arcát mázolta alapozóval, a tűz túloldalán két egyforma srác hülyült az egyiknek világosbarna fel zselézett haja, a másiknak pedig kicsivel sötétebb haját egy piros fullcape lapította le.

- Hát, Ő? – mért végig, amolyan „új csaj aki szimpi” mosollyal.

- Ő volt, Tori! – röhögött Zack.

- Mi van? – vágott értetlen fejet.

- Volt! – vertem ököllel vállba, röhögve.

- Tori, megint egy kitörési próbálkozás, hogy ne tűnj lúzernek? – röhögött. Tetszett ez az egész, a szitu, a srác flegmasága és, hogy mindenki feszült figyelemmel néz.

- A nevem Ria, nem tom’ ki vagy, de tuti el tévedtél! – kacsintottam, mire Ő egy féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Emlékszel „arra” a balesetre? – emelte ki az „arra” szót, mire a másik csak bólogatott – Nah, úgy alakult, hogy Tori el vesztette az emlékezetét és mire föl ébredt már Ria volt. – magyarázta Zack.

- Jah, baleset… - nézett szikrázó tekintettel Zack-re, smink király lány.

- Az én nevem Max Buckt, a barbie baba Lucy Numlas – bökött a csaj felé – A két barom, pedig Tod és Jake Abrams.

- Ria Under. – mutatkoztam be.

Kb. egy órán keresztül dumáltunk és hülyültünk, míg egy rövid fekete hajú csaj rohant hozzánk, kezében egy doboznyi wiskeyvel.

- Hé Lex, hoztál piát? – röhögött Max.

- Ismersz! – emelt a magasba egy üveget, majd le ült Max mellé és meg csókolta –Hát Ő? – bökött felém.

- Nem fogod el hinni! Ő volt Tori! – röhögött, Max.

- Mi van? Na ne! – köpte ki a piát, amitől kicsit be lobban a tűz.

- Szokjatok hozzá, hogy Tori nincs többé! – mondtam unottan.

- Ha Miss.Tökély Tori hercegnő nincsen, akkor benned kit tiszetlhetünk? – röhögött, flegmán.

- Ria. És téged, hogy kell hívni? Esetleg piás csaj? – vettem át a stílusát, amit a többiek csak „ú”-zásokkal dicsértek, a csaj meg csak elismerően bólintott.

- Lexa Monroe. – mutatkozott be - Hé nem játszunk mondjuk… Felelsz vagy merszet!

- Én kezdek! – jelentette ki Tod – Zack, felelsz vagy mersz?

- Merek! – röhögött.

- Hm… Vagy be ugrasz a vízbe, vagy le smárolod valamelyik csajt! – mondta Josh a feladatot.

- Vállalkozó? – nézett körbe, majd meg akadt a tekintete rajtam.

- Én itt vagyok! – jelentkezett, lelkesen Lucy.

- Nah igen, irány a víz! – vette le villám gyorsan a pólóját Zack, majd be rohant a vízbe, Lucy pedig sértődötten karba font kézzel duzzogott. Úgy látom, nem gyengén be jön neki Zack.

- Itt is vagyok! – nevetett, majd le ült mellém és gyorsan vissza vette a pólóját

- Ria. Felelsz vagy mersz? – nézett rám.

- Öm… Felelek! – nyögtem ki.

- Áh, te tényleg Tori vagy! – röhögött Lexa.

- Merek! – döntöttem másképp.

- Biztos? Mert a zálog két lehetőség, az egyik, hogy le veszed a felsőd, a másik hogy vedelsz! – lötyögtette meg Zack a Jim Bear-es üveget.

- Biztos! – mondtam.

- Hát, jó! Válassz valakit és csókold meg, plusz játszd el, hogy rá gerjedsz és vegyétek le egymás felsőjét! Kezdetnek ennyi! – mosolygott ravaszul, Zack.

- Valaki? – néztem körbe, mire Jake rám kacsintott. Óvatosan oda másztam hozzá és meg csókoltam, mire Ő át karolta a derekam és maga felé húzott, egyre vadabb volt, bele markolt a fenekembe, mire én fel nyögtem, bár nem ismertem volt annyira jó, hogy kívántam. Lassan a pólójával kezdtem harcolni, míg Ő az enyémet egy mozdulattal eltávolította, a játéknak Lexa vetett véget.

- Na, vad macska állj le! – húzott le Jake-ről, így egy pillanat alatt visszatértem a valóságba.

- Na, milyen volt? – néztem körbe vigyorogva, mint aki csak eljátszotta a tettét, majd vissza vettem a pólóm.

- Legjobb! – kacsintott ismét Jake.

- Tori halott! – emelte fel az üvegét Lexa, mire mindenki együtt koccintott és ivott.

- Lucy! Felelsz vagy mersz? – kérdeztem.

- Felelek! – legyintett.

- Kavartál már valakivel innen? – kérdeztem, mire mindenki csak „hú”-zott – Most mi van? – néztem körbe.

- Csak az, hogy az egyetlen akivel Lucy nem kavart az Z! – röhögött Tod, Lucy pedig idegesen meredt rám.

- Max! Felelsz vagy mersz? – nézett rá Lucy gonosz vigyorral.

- Merek! – legyintett Max.

- Smárold le Ria-t! – vágott egy győztes fejet. Max, nem mondott semmit csak le vette a pólóját és hozzá vágta Lucy-hoz aki ettől ki akadt tekintve, hogy tönkre megy a frizurája – Mit csináljak a csúnya pólóddal? –kérdezte.

- Zálog, van barátnőm! – mondta, majd magához ölelte, Lexa-t.

- Mennyi az idő? – kérdezte Jake.

- Hajnali fél három. – mondta halál nyugodtan Lex.

- Mi?! – kérdezte Zack.

- Mondom hajnali fél három! – kiabálta lassan Lexa.

- Mennünk kell! – állt fel sietősen Zack.

- Mi hova? – értetlenkedtem.

- Ha azt akarod, hogy a bátyád és Amanda bárhova is el engedjenek kettőnket egyedül most fel állsz és jössz! – mondta.

- Basszus! – kaptam a szám elé – Sziasztok srácok,   holnap jövök! – intettem majd Zack-el hazáig futottunk. Korom sötét volt semmit nem láttam, csak Zack-ben bíztam, hogy tudja merre van a haza felé vezető út...

*Chapter 1. ~Az új életem*

      -Ha valami baja lesz, az a te hibád! – kiabált egy lány hang. Ezek voltak életem első szavai. Nem, nem úgy értem, hogy most születtem, hanem, hogy eddig bár éltem, nem léteztem, ebben a percben kezdődött el a létezésem és egyben az új életem.

-         Jó, tudom és tényleg sajnálom! Nem így kellett volna történnie! – magyarázkodott egy kellemes fiú hang. Lassan ki nyitottam a szemeimet, majd egy nagyot szippantottam a levegőbe. Gyógyszer szag és zöld falak. Ez csak azt jelentheti, hogy egy kórházban vagyok, de várjunk csak. Ki vagyok én..?

-         Hála égnek, hogy fel ébredtél Tori! Azt hittem már kómába kerültél. – ölelt át egy barna, göndör hajú lány, fehér trikóban és egy ezüst flitteres mellényben, plusz egy cső szárú farmerben volt.

-         - Minden rendben? – kérdezte egy nagyon helyes srác, barna haja bele lógott a mélykék szemébe, egy fekete pólóban és zöld cső szárú farmerben volt

-       -  Öhm, persze… Csak egy fontos kérdés… Ti kik vagytok? – kapkodtam a fejem kettőjük közt.

-        - Na ne… - bukott ki a srác száján.

-         -Hogy mondtad? – rázta meg a fejét a lány.

-         -Ti kik vagytok? – ismételtem el lassan és jó hangosan.

-         -Tori, sosem volt humor érzéked, és ez most sem változott, ez nem jó poén! – magyarázott a csaj.

-         - Nem viccelek! – mondtam ingerülten.

-         - De ha te nem viccelsz… - nyelt egyet – Akkor semmire nem emlékszel? – kérdezte zavartan a srác.

-         - Nem! – mondtam idegesen – Utoljára kérdezem, ti kik vagytok?! – emeltem föl a hangom, amitől ők egy kicsit megrémültek.

-         - A nevem Amanda Flynn, ő itt – mutatott a srácra – Zack Lander.

-         - Őő… OK és én ki vagyok? – kérdeztem. Zack sóhajtott egy hatalmasat, majd magyarázni kezdett.

-         - A neved Victoria Under, de mindenki csak Tori-nak szokott szólítani, nincs sok barátod, csak én Amanda és a bátyád Jay… - fejezte be.

-         - Nincs pasim? – kérdeztem vissza.

-         - Nincs! -  kiáltották egyszerre.

-         - Oké, nyugi! – néztem rájuk furán.

-         - Haza mehetek? – kezdtem el fészkelődni, de ez rossz ötlet volt, mert az infúzió is mozgolódni kezdett – Bazd..! – kaptam oda a másik kezemmel.

-         - Jay beszél az orvossal, ki megyek hozzájuk én is. – mondta Amanda, majd ki ment.

-         Mintha más lennél… - mondta Zack, majd ő is ki ment.

Körülbelül fél óra múlva jöttek vissza az orvossal.

-         Agy rázkódása van Miss. Under. Most sokat kell a barátaival lennie, hogy könnyebben tudjon vissza emlékezni a dolgokra, így hát most haza mehet! – mondta ki a várva várt szavakat. Óvatosan ki szedte belőlem az infúziót és ki ment a többiekkel.

Óvatosan fel álltam és az ágyam melletti kis szekrényről le vettem a ruháimat. Egy fehér ing, egy fekete térdig érő szoknya és egy zárt elejű szandál, meg a fehérnemű. Mit ne mondjak, elég ocsmány ruhák. Úgy éreztem, hogy nem illenek hozzám ezek a rongyok, az ablak melletti tükörhöz sétáltam és csalódnom kellett abban, hogy ki is vagyok. Az unalmas ruhákhoz méltóan, én is rohadtul unalmasan néztem ki. A hajam unalmasan homok szőke, pont középen el választott és szög egyenesen derékig érő volt. Ide el kell a változás. Sok-sok változás!

- Mehetünk! – léptem ki az ajtón és követtem a többieket egy nagy kék, kopottas szállító kocsihoz. Amanda ült az anyós ülésen, Jay vezetett és Zack ült mellettem hátsó ülésen.

- Hány éves vagyok? – néztem Zack-re, de amikor bele nézett a szemembe éreztem valamit… Valamit amit egyszer már éreztem, de nem tudom, hogy mi lehet az…

- Tizenhét. – mondta, majd el kapta rólam a tekintetét. Ennyi volt az egész beszélgetés az út alatt.

-        -  Na, ez az otthonod, ismerős? – nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját, Jay.

-         - Nem. – mondtam halál nyugodtan, majd el indultam az ajtó irányába, meg vártam még a „tesóm” ki nyitja az ajtót és be mentem, de semmi ismerős nem volt.

-         Valaki, meg mutatná, hogy hol van a szobám? – kérdeztem.

-         - Gyere! – intett Amanda, majd fel vezetett a lépcsőn át egy hosszú folyosón és ott a legutolsó ajtó volt az enyém. Óvatosan be lépkedtem, majd körülnéztem, Amanda pedig még mindig az ajtóban állt.

-         - Öm… Magamra hagynál? – kéreztem zavartan.

-         - Persze, lent vagyunk ha kellene bárki is. – mondta, majd ki ment, maga után nyitva hagyva az ajtót. Az ajtóhoz sétáltam, majd erővel be vágtam azt. Ismét nézelődni kezdtem és a szekrényen állapodott meg a tekintetem. Ki nyitottam az ajtót és nézelődni kezdtem. Te jó ég! ezek borzalmasak! Tori, hogy hordhatsz ilyeneket?! És milyen név már az, hogy „Tori”?!  Ki vettem egy farmert és az író asztalról egy ollót és vagdosni kezdtem. Fel vettem a szakadt farmert és tovább kerestem valami ruha után, de nem találtam, így hát máshol kellett kutakodnom. Tori te eddig is ilyen voltál? Ahj istenem, új név kell, ettől a Tori-tól meg őrülök! Mondjuk…

-         - Ria! – jött az ötlet. A Ria sokkal jobban rám illik mint a „Tori”. Át mentem mindegyik szobába még meg nem találtam Jay szobáját, óvatosan be mentem és a szekrényében kezdtem el kutakodni. Még a kezembe nem akadt egy Green Day-es póló, vissza rohantam a szobámba, az ocsmány ingemet le dobtam az ágyra és fel kaptam Jay pólóját, kicsit bő volt de így pont jó. Ezután a cipőket néztem át. Oké, ennyi! Tori halott Ria pedig él, el kell mennem vásárolni!  Mindegyik cipőm, vagy szandál, vagy hó taposó csizma volt. Kivéve egy, az a cipő meg mentette a napomat, egy sima fekete torna csuka volt, de nekem tetszett. Az unalmas hajammal is kellett kezdeni valamit, oldalra döntöttem és így már nem középen el választott hajam volt, de még így is borzalmas volt, fogtam az ollómat és neki estem, és az eddigi derékig érő hajam immár hát középig volt és egy elég kockázatos dolgot is csináltam, frufrut vágtam magamnak, de nem lett rossz. De ez a homok szőke borzalmas, ma hajfestéket is kell vennem! Apropó, miből fogok én vásárolni? Végig néztem az író asztalomon és egy rózsaszín dobozon akadt meg a tekintetem, ki nyitottam és máris gazdagnak éreztem magam. Gondolom ez a spórolt pénzem lehet, elnézve az eddigi életemet nem sok mindenre költhettem… A pénzt zsebre vágtam és le rohantam.

-         - Ő… Figyuztok, nekem most muszáj el mennem itthonról! – kaptam elő egy hamis mosolyt.

-         - Tori, hogy a francba nézel ki?! – akadt ki Jay – És ez nem az én pólóm?

-         Oké, itt sok minden változni fog! – sóhajtottam – Mától a nevem nem „Tori” hanem Ria, és úgy érzem, hogy én is nagyon sokat fogok változni… Amúgy csak volt!

-         - De te vagy a mindig meg bízható Tori, jól nevelt, rendes és mindig ugyan olyan! – mondta gúnyosan Zack.

-         - Khm… Voltam Tori, mától Ria vagyok! – ismételtem el – És most valakit kérek, hogy jöjjön el velem a legközelebbi plazába! – mondtam mire a fiúk Amanda-ra néztek. Fel állt és oda jött hozzám, majd szó nélkül elindultunk.

Fél óra múlva már egy nagy pláza előtt álltunk.

-         - Tori… - nézett rám Amanda, mire én csak szúrósan néztem rá – Izéé… Ria, biztos akarod ezt? – kérdezte félinken.

-         - Igen! – fogtam meg a kezét és kezdtem magam után vonszolni.

Minden olyan boltba be mentem ahol tetszett valami, sok mindent vettem magamnak, ruhákat, ékszereket, cipőket és minden más ami csak meg tetszett mint pl.: graffiti spray, fekete körömlakk smink. Már azt hittem, hogy végeztünk mikor egy drogéria mellett sétáltunk, ahol láttam azt amit nem szabadott volna nem meg venni! Kék hajfesték, rögtön be roham és két perccel később két kis dobozzal mentem vissza, egy fekete festékkel és egy kékkel.

-         - Mehetünk! – vigyorogtam, majd haza indultunk

-         - Meg jöttünk! – rontottam, be a házba ahol a két fiú éppen nagyon röhögött valamin, nem izgatott, fel rohantam a szobámba és az eddigi ocsmány gönceimet ki hajigáltam, meg kerestem a fürdőt, meg mostam a hajamat és fel kentem a festékeket. A vég eredmény? Kibaszott jó lett! Legalábbis nekem tetszik, Jay-nek már nem hiszem, hogy fog… El mentem le zuhanyozni és már ágyba is bújtam.