*Chapter 12. ~ I Want*

És, hogy mázlim volt e? Hát persze, hogy az!

- Mi az, hogy nem elég egy mosoly? – fogtam, meg a csuklómat és finoman visszahúzott.

- Lehet, hogy helyes vagy… De én nem fogok a karjaidba esni! – néztem, mélyen a szemébe.

- Mindenki így jár… - mosolyodott el – Angel, Lucy és még Lexa is! – nevetett. Mi van?! Lexa?! Hát ok Lexa… Áruló!

- De én, mint azt te is tudod, nem vagyok se Angel, Lucy és Lexa! – vontam meg a vállam. Ekkor, Zack a fülemhez hajolt, majd bele súgott.

- Akkor nem akarod, hogy megcsókoljalak? – De, de, de! Mindennél jobban!

- Álmodozz még! – néztem, szembe vele.

- Tényleg, Ria? Nem akarod? – kérdezte, majd irgalmatlanul közel hajolt hozzám… A lehelete ismét, égette a bőröm, ismét átjárt az-az érzés, ami az előbb is… Az illata, a szeme, a haja, a hangja… Mindene vonz, magához. Csak egy pillantást, vetettem a szájára, de máris megbántam, minden porcikám akarta, hogy megcsókoljam. Visszakaptam a tekintetem, az övére, mire csak elmosolyodott.

- Mondtam már, ehhez nem elég, egy mosoly! – kacsintottam, majd elindultam fölfelé. A szemem sarkából láttam, hogy jön utánam. A szívem, még mindig hevesen dobogott, a gyomrom úgy szint mindig észveszejtően bizsergett. Az orrom hiányolta az illatát, mélyeket szippantottam, a levegőbe, de semmi… Ria, te ezt a srácot, nem szeretheted! Nem! És mi van, ha velem más? Nem! Neki minden csaj, csak egyre jó..!

Óvatosan lépkedtem, míg fel nem értem, a kiszemelt pontra. Leültem a szúrós szénába, majd a falnak dőltem és behunytam a szemem. A fa deszkák között az éppen le nyugvó nap sugarai áramlottak be.

- Ha egy mosoly nem elég… Akkor mi kell? – ült le, mellém Zack és végig húzta az orrát a nyakamon, amitől ki rázott a hideg.

- Úgy tudom, profi vagy a lányok körében… - mosolyodtam el.

- Igen, de Ők nem ilyen nehéz esetek… - bújt hozzám – De, hogy őszinte legyek… Nem is rossz ez a dolog. Te nem tudod mi vár rád, én pedig tudom, mit akarok veled… - nevette el a végét – Sok lány örülne, ha a helyedbe lehetne! – simította meg az arcom.

- Csak én nem tartozom a sok lány közé! – kacsintottam, majd ellöktem a kezét az arcomtól – Amúgy meg… Nem hiszem, hogy én vagyok a neked való lány.

- Mért, milyen a nekem való lány? – mosolyodott el.

- Inkább, olyan… Olyan Lucys! – néztem rá, mire Ő értetlen fejet vágott – Tudod, az a fajta csaj aki, minden lépésed követi, csorgatja utánad a nyálát, bármit meg tenne érted…

- Tori. – suttogta.

- Mi van, vele? – csillant fel a szemem, ettől a témától.

- pontosan azt írtad le, hogy milyen lány voltál. – meredt a semmibe - Senki és semmi nem érdekelt, csak én… Ellentétben, a mostani önmagaddal… - nézett a szemembe komolyan.

- Rád pazaroltam, tizenhét évet? – nevettem, mire Ő is elmosolyodott – Amúgy sem érnénk, sokat ha én is éreznék valamit irántad… Te lefektetnél, én minden bizonnyal hagynám, majd ha te végeztél elmennél és én gondolom összetörnék, ennyi lenne a mi kapcsolatunk… - meredtem előre.

- Mi? – nézett rám.

- Tudom, hogy minden csajjal ez van! – néztem a szemébe.

- Honnan? – húzta fel a szemöldökét.

- Én mindent tudok! – röhögtem – Kérdezhetek valamit? – néztem, mélyen a szemébe. Itt volt az ideje, megkérdeznem azt, hogy pontosan mit is érez irántam! Ria, ha ezt meg kérdezed, lelepleződik, hogy te mit érzel..!

- Mondjad! – tette, le maga mellé a kezét. Az én kezemre…

- Hogy vesztettem el az emlékezetem? – kérdeztem. Szép volt Ria!

- Miattam… - kezdett bele, de ekkor a telefonja csörgésére lettünk figyelmesek.

- Jake hívott, hogy megtaláltál Lucyt és, hogy a kukoricás túloldalán vannak. Csak holnap dél fele érnek ide… - húzódott, közelebb hozzám.

*Chapter 11. ~ Mi van velem??*

- Szerintetek… hogy állna nekem a zöld haj? – kérdezte ezt az értelmes kérdést, Lex.

- Uuu, mintha telibe csulázták volna! – ugrált Max, mint egy kislány.

- Szerintem nem gáz, de csak tincseket… - vontam meg a vállam.

- Nem is tudom… - gondolkodott el.

- És szerintetek nekem, hogy állna a kék? – fordult hátra Lucy.

- Kék? – kérdezte, Tod – Az tudtommal Ria színe… - mutatott a hajamra.

- Riaval tudunk osztozkodni! – vigyorgott. Ahha, vágom én… Mivel engem Zack bír, most olyan akar lenni, mint én…

- De a kék nem is illik hozzád! – mondta Lex, fancsali képpel.

- De igen, is illik hozzám! – húzta ki magát Lucy.

- Nem, jönnétek már? – kérdezte Zack, aki elől Jakevel dumált.

- Hol is vagyunk? – néztem körbe, de nem láttam mást, mint egy óriási, piros pajtát, mellette egy kisebb házzal és egy kukoricással.

- Ha tudnám, már nem megmondtam volna? – röhögött. Ha, ha, ha, de vicces vagy Zack…

- Ki találtam valamit! – terelte magára a figyelmet Lucy – Kukoricás! – kiabálta és már be is rohant.

- Ne, Lucy! – kiabált utána, de már késő volt… Lucy akkorra már eltűnt.

- És most? – kérdeztem, értetlenül.

- Hagyjuk itt! – indult el, Tod, mintha mi sem történt volna.

- De Lucy oda bent van… - mutatott a kukoricásra, Lexa.

- Igen, pont azért akarunk mi, tovább menni! – magyarázta, Tod.

- Akkor, hogyan tovább? – kérdezte, Jake.

- Mennyünk utána? – kérdeztem.

- Itt csak, nem hagyhatjuk… - vonta meg a vállát, Lex.

- Valaki! – hallatszott, bentről Lucy sikolya.

- Gyerünk, már! – intett Angel, a kukoricás felé, majd befelé vettük az irányt.  Minden percben, visszapillantott, valaki, hogy még látni lehet e, a kukorica mező mellett fekvő erdőt, míg végül az el nem tűnt.

- Lucy!? – kiabált, Tod.

- Tod?! – hallatszott, egy vékony hang.

- Látsz valamit?! – kiabált, Lex.

- Kukoricát! – felelte.

- Micsoda felfedezés..! – fogta a fejét, Jake – Szerintem erre, mennyünk! – mutatott jobbra.

- Mért, pont arra kéne? – tette csípőre a kezét Lexa.

- Te, lány vagy. Nem értesz az ilyesmihez… A lányok, csak a ruhákhoz és a pletykához értesz! – nézelődött, tovább Jake.

- Igen, Jake? – néztem rá, felhúzott szemöldökkel.

- Arra! – fordított, villám gyorsasággal hátat, Jake.

- Nem! – álltam meg, határozottan.

- Én sem! – lépett, mellém Lex.

- A csajom pártját, fogom! – karolta át, Max Lexa derekát.

- Bocsi srácok! – jött oda hozzánk, Zack feltartott kezekkel.

- Találkozunk! – intett, nekünk Angel.

- Vagy nem… - vonta, meg a vállát Lex és elindult valamerre.

…

- Nézzétek, ki jutottunk! – lépett kiabált, Lex, majd ki lépett, a kukoricásról, ahonnan állítólag lehetetlen – És egy farmon vagyunk! – nézett körül, mi pedig követtük.

- És most? – nézett körbe, Max.

- Hát, Lucy nincs meg… Jobbik esetbe, Jakeék megtalálták, rosszabbikba, pedig elájult a kukoricás közepén. De én szarok, rá! Fáradt vagyok, és ha nem megy be oda, nem kellett volna az egész napot ott tölteni! – magyarázott idegesen Lex.

- Aludhatnánk oda benn… - mutattam a nagy, piros pajtára.

- Remek! – indult el, Lexa.

- Éhes vagyok! – mondta, Zack.

- Majd, holnap keresünk kaját! – mondta, Max. Csöndben bementünk, majd miután meg bizonyosodtunk arról, hogy üres, nyugodtabbá váltunk. Az a pajta, nem csak kívülről, de belülről is bazi nagy volt, mindenhol fa lépcsők és fa emeletek, ami tele volt szalmával, a tetőről pedig kötelek lógtak le.

- Én, mentem hunyni! – intett, Lex és elindult, a legközelebbi szalma kupachoz, majd óvatosan beledőlt.

- Hogy, tudsz aludni? – kérdeztem, széttárt karokkal – Ez a hely olyan, klassz! – néztem körbe.

- Te keltél, legutoljára, úgyhogy kuss és mára hagyjál! – intett, csukott szemmel.

- És, most mit tervezel? – nézett rám, Zack.

- Azt hiszem, körülnézek egy kicsit! – feleltem.

- Segítsek? – mosolyodott el.

- Ne itt nyáladzatok! – dühöngött, Lex és elfordult.

- Én a legfelsőn leszek! – néztem a legmagasabb emeletre.

- Egyedül nem fogsz félni? – tette karba a kezeit, Zack.

- Én, és a félelem? Na, ne röhögtess! – nevettem el, magam.

- Milyen kihívó ma valaki… - lépett közelebb, hozzám, miközben egy féloldalas mosolyra, húzta a száját. Ez az, a mosoly, amitől minden lány elkábul. Elő veszi, a gyönyörű szép, kék szemeit, ami a sötét barna haja alatt rikít, és kihívóan, méreget. Ria! Fordulj, meg és menny fel, szunyálni!

- Tégy úgy, mintha nem tetszene! – kacsintottam, mire közelebb lépett.

- Egy szóval, se mondtam, hogy nem tetszik… - hajolt, közel, hozzám és a fülem mögé tűrte a hajam. A lehelete, megborzongatott, kirázott a hideg, a szívem felgyorsult, lassabban vettem a levegőt és csak a csókjára vágytam… Ria! Ne! Meg ne merd csókolni! De ebben a percben a belső, okosabbik énem felébresztett.

- Ehhez, még nem elég egy mosoly! – húztam féloldalas mosolyra a számat, mire Ő is ki józanodott – Fent vagyok! Indultam, el fölfelé…

És titkon abban reménykedtem, hogy utánam jön…

*Chapter 10. ~ I like...*

- Reggelt! – nyújtóztam egy nagyot, kómásan felültem meg dörzsöltem a szemem, majd körbe néztem, de sehol senki…

Hol a francba vannak ezek? Lehet, hogy a szerv kereskedők el vitték őket? Neem, akkor tuti engem is vittek volna! Lassan felálltam, felvettem a táskámat a hátamra, majd körülnéztem és egy hangos sikolyra figyeltem fel, a hang irányába futottam, mert ez a hang Lucy hangja volt…

- Nee, srácok kérleek! – sipákolt, de késő. A fiúk bedobták egy tóba, ami nem messze volt az alvó helyünktől – Csesszétek meg! A hajam! – csapott idegesen a vízbe.

- Hé, nézzétek ki ébredt fel végre! – fröcskölt felém Max.

- Gyere be Ri! – intett Jake.

- Mennék, de nincs fürdőruhám… - mondtam.

- Hát… - kezdett bele Zack – Van ilyen! – vonta meg a vállát és berántott.

- Legalább a táskámat levehettem volna… - motyogtam.

- Nyugi, megszárad. – lebegett el, mellettem csukott szemmel Zack. Igen, Zack. Megszárad? Hát, ha megszárad, akkor a te cuccaid is megszáradnak…

Fogtam, a szétázott táskámat dobtam, a partra és Zack tasiját akartam behúzni, de nem tudtam, mert ki kapta a kezemből és a tótól elég messzire hajította.

- Akkor is bosszút fogok állni… - motyogtam, de azt már meg sem hallotta csak lehunyt szemmel lebegett mellettem.

- Ezt buktad! – röhögött Zack, majd felém fröcskölt. Nem mondtam semmit, csak röhögni tudtam.

- Hé, Ria! Gyere ide! – intett a nádas felé Lucy. Ez meg mit akarhat? Óvatosan oda evickéltem, majd Lucy be taszigált a nádas  közepére.

- Igen? – kérdeztem.

- Mért van az, hogy amikor Te és Zack, összevesztek akkor is többet beszéltek mint Mi! – mondta frusztráltan.

- Mert köztem és közted van egy kis különbség… - emeltem ki a „kis” szócskát.

-  Igen? És mégis mi? – tette csípőre a kezét. Hogy is mondhatnám meg Lucynak, hogy én attól vagyok más mint Ő, hogy én nem akadok ki ha tönkre megy a frizurám, ha letörik a körmöm vagy ha koszos lesz a ruhám..?

- Mert te sokkal csajosabb, vagy mint én… - lapítottam.

- Ahha… Akkor olyan leszek, mint te! – csillant fel a szeme. Na, ebből mi fog kisülni…

- Nekem nyolc… - indultam vissza, de Lucy vissza, rántott.

- Aki utoljára ér a partra, az a büdös! – rohant el mellettem. Lucy, én azt mondtam, hogy fiúsabb legyél, nem azt, hogy dedós!

Ebben a percben Jake jött, minden egyes lépése után egy undorodó, morgást hagyva maga után. Borzongva oda jött hozzám és megölelt, majd számra tapasztotta a száját.

- Ááh, valami hozzám ért! – kiabált, cseppet sem férfiasan.

- Te is tudod, hogy ronts el egy szép pillanatot… - mondtam unottan, majd otthagytam.

- Hé, Ri! – kiabált Tod, a tó partján ücsörögve, mire én oda kaptam a fejem – mindenki bikiniben van, csak te vagy a szétázott ruháidban… Vedd le! – röhögött.

- Barom! – röhögtem én is.

- Na, hajrá Ria! – buzdított, Jake. Fogtam magam ki evickéltem a tópartra, majd felálltam.

- Legyen gyerek napotok! – nevettem, majd lerúgtam a cipőm, majd lecsúsztattam a nadrágomat, és levettem a pólómat, mire azok a hülye állatok csak füttyögtek és tapsoltak – Örül a szívetek? – kérdeztem, röhögve.

- Repes! – kacsintott Jake, majd oda jött hozzám, és a derekamnál, magához húzott – Az én csajom! – nyomott egy puszit, a homlokomra. Nem tudom, mi van velem, de a vonzalom, amit Jake iránt éreztem, eltűnt… Nem az, hogy ki akartam használni, vagy ilyesmi, de már nem érzem azt amit eddig… Végig siklott a tekintetem a társaságon, ahogy Max, Lexat átkarolva nevetnek, Lucy, Tod és Angel hülyülnek és… És Zack, aki pont engem bámul… A haja vizesen lógott, a mélykék szemébe, amit egy laza biccentéssel söpört el a szeméből. Igen, azt hiszem tényleg tetszik, egy kicsit… Habár, nem mosolygott, nem is tűnt mérgesnek, inkább olyannak aki sejt valamit… Felnéztem Jakere aki éppen a tesójával, röhögött, majd vissza Zackre, aki… Aki rám kacsintott, amitől nekem egy pillanatra meg remegett a testem, de csak egy pillanatra! Ria, nem szabad elgyengülnöd! Értetlen fejjel meredtem rá, mire Ő csak egy huncut mosolyt eresztett meg, megráztam a fejem és ismét Jakeéket figyeltem. Tudom Zack, hogy össze szeretnél zavarni, de nem fog sikerülni! Nem leszek egy újabb strigula, nem! Ha valaki pofára fog esni, az te leszel!

- Na, indulhatunk? – kérdezte, Angel.

- Mennyünk! – mászott ki a vízből, Lucy, majd mikor mindenki felöltözött, kivéve én, szembe kellett nézni egy újabb problémával.

- Velem mi lesz? – kérdeztem, egy szál fehérneműben állva.

- Mi lenne? Öltözz fel! – vonta meg a vállát Max.

- Megtenném, de a drágalátos Zack miatt az egész táskám a vízben landolt… Rémlik? – fontam össze a karom.

- Én tudok adni neked egy rövid gatyát! – vágta hozzám, Lex.

- Köszöntem! – mondtam, majd felkaptam – Esetleg… Jake, nem lenne kedved adni egy pólót? – néztem rá.

- Nem! – kacsintott. Köszi Jake, én is szeretlek!

- Nesze! – nyomta a kezembe, Zack a sajátját.

- Kössz… - motyogtam, majd felvettem. épp ugyan olyan jó illata volt, mint a tulajdonosának… Ria, fejezd már be!

- Indulhatunk már?! – türelmetlenkedett Lucy…

*Chapter 9. ~ Problems*

- Ezt az egészet ne nagyon hangoztasd, oké? – nézett mélyen a szemembe.

- Nem terveztem. – mondtam hidegen. Ch… Simán képes lett volna lekapni engem miközben a barátnője ott vár rá és az én kapcsolatomat is tönkre tenné simán… Undorító! Fogtam magam ki rántottam a kezem a szorításából és visszamentem a többiekhez.

- Gyere Ri! – intett Max, egy fa alatt ácsorogva, mind ott voltak, kivéve ugye Zacket.

- Király, ma már tüzünk se lesz! – magyarázta idegesen Tod, én is a fa alá mentem ahol már így is túl szűkösen toporogtak egymás mellett.

- Inkább keresek másik helyet… - böktem a fejemmel az útra, lassan el indultam, majd mentem és mentem és megint csak mentem, de semmi. Basszus így is el vagyok ázva, akkor nem mindegy?! Fogtam magam és le ültem a zuhogó esőbe az út szélére.

- Kezd be sötétedni nem de? – ülte le mellém Zack. Az eső más alig csöpörgött, ilyenkor lehetett érezni az erdő illatát.

- És? – kérdeztem.

- Gyere mennyünk vissza. – nyújtotta a kezét nekem.

- Jó nekem itt is. – morogtam.

- Most az a bajod ami ma történt? – guggolt le velem szembe.

- Éppen, hogy kibékülünk, te újra ki kezdesz velem, méghozzá úgy, hogy neked is meg nekem is van valakim. Nem lehetsz ennyire önző! Angelre meg Jakera nem tudsz gondolni, csak magadra? Vagy esetleg rám? Én nem olyan fiút keresek akinek egy körre jó vagyok, aztán úgy tesz mintha mi sem történt volna! – mondtam indulatosan.

- Angelnek és Jakenak ehhez semmi köze… - mondta szórakozottan – Te is tudod, meg én is tudom! – kezdett el nevetni – Te szeretsz engem. Szerettél, szeretsz és egy jó darabig szeretni is fogsz… - magyarázta.

- Te beteg vagy! – mondtam kissé be parázva.

- Rá fogsz jönni és akkor, majd meg látod, hogy igazam van! – fogta meg a vállam – Te is tudod, Tori… - suttogta. Egy pillanatra Zack képe villant be a fejemben amint valami sziklás, hegység szerű kilátónál áll.

- Hagyj békén! – bújtam ki óvatosan a keze alól, majd el futottam, vissza. Mi volt ez az egész? És mit értett ez alatt Zack?Asszem kezdek parázni tőle, de valami meg is fogott benne… Nem szabad Ria, lehet, hogy szereted a veszélyt, de ezt nem szabad!

- Hé, Ri! – kiáltott, Lexa miközben el szaladtam mellettük.

- Mi a baj? – ért úttól és fogtam meg a vállam.

- Figyelj Lex, én nem értek semmit… Zack az egyik pillanatban olyan jó fej a másikban meg mintha a tükörképe lenne! Most is teljesen be vagyok tőle parázva, csináltam valamit előző életembe vagy mi? – néztem rá kétségbe esetten.

- Jó el mesélek néhány dolgot, de vannak olyan dolgok amikről nem kell tudnod, mint pl. a baleseted! – magyarázott, mire bólintottam – Szóval azt kérdezted, hogy csináltál e valamit a múltban? Könnyebb megmondani, hogy mit nem csináltál! – nevetett – Teljesen szerelmes voltál Zackbe, úgy táncoltál, ahogy Ő fütyült… Tényleg, rendesen megszállottja voltál, de már betegesen. És ezért már szó szerint parázott tőled, ezért van az, hogy amikor, nagyon jóba vagytok, akkor lehet ez neki olyan érzés, mintha vissza térne az a szorongató érzés, hogy te követed Őt és minden percben be próbálkozol… - magyarázta komolyan. Fhujj, Ria. Te így loholtál Zack után?! Tragikus lény volt ez a Tori!

- De nekem azt mondta, hogy én szeretem, és egy jó darabig még szeretni is fogom… - néztem rá értetlenül.

- Akkor, gondolom érez valamit irántad, ha olyanokat mond, hogy „Te szeretsz engem” azzal szerintem csak magát nyugtatja, hogy még nem vesztett el téged, és ha látja rajtad a bizonytalanságot, az erőt ad neki, vagy ilyesmi. Ami biztos, Zack érez irántad valamit. Láttad volna azt a dühöt, mikor Jake fel kapott és el rohant veled és fél órán keresztül csak ott ültünk a parton és vártunk… - nézett a szemembe.

- De akkor mért nem mondja, ha úgy is tudja, mit érzek? – kérdeztem, majd a számra kaptam a kezem – Vagyis… Én nagyon… Bírom…

- Tudtam én! Tudtam én, hogy belé vagy zúgva! – visongott.

- Jó, de cssss! – csitítottam.

- Utaltál már rá? – kérdezte, mire én meg ráztam a fejem – Éreztetted vele? – rázta meg a vállam.

- Igen! – mondtam határozottan.

- Hogy? Összejöttél az egyik haverjával, a fejéhez vágtad, hogy Ő csak fájdalmat tudna neked okozni, a képébe kiabáltad, hogy soha a büdös francba, nem jönnél vele össze és, hogy nem az eseted… - magyarázott hevesen, mire én egyre csak elbizonytalanodtam. Lehet, hogy tényleg egy kicsi én is hibás vagyok?Nem! Csak Zack tehet arról, hogy ilyen gyökér velem!

- Ria, kérlek, beszélj vele! – fogta meg a kezem, mire én bólintottam.

- Am mért nem tudhatok arról, hogy mi is történt velem a baleset napján? – kérdeztem,  reménykedve, hogy mesél egy kicsit.

- Majd, ha el jön az idő vissza fogsz emlékezni, vagy majd el mondja az akinek el kell… - mondta Lex.

- Hú, valaki ma milyen bölcs… - röhögtem.

- Áh, tudom! – mondta vinnyogva, amin egy jót röhögtünk, majd visszamentünk a többiekhez. Már sötétvolt és nekünk még mindig nem volt tüzünk.

- Emberek, ti nem féltek itt az erdő szélén aludni? – kérdezte Lucy.

- Nem. – nyögtük egy hangúan.

- De ez nem ér, mindenkinek van párja csak nekem nincs! – hisztizett és teljesen igaza volt, elég szar úgy, hogy mindenkinek van, valakije aki ott van vele, csak neki nincs. Angel alszik Zackel, én alszom Jakevel, Max Lexaval és Tod…

- Tod! – mutattam rá, mire Ő riadtan nézett rám – Aludj Lucyval! – böktem a lány felé a fejemmel.

- Na, nem! – egyszer már megvolt, és elég is volt az az egy! – ellenkezett, mire én kiskutya szemeket meresztettem rá.

- Tod… Légyszivees! – kérleltem, mire odament le feküdt Lucy mellé és hátat fordított neki. Mindegy, legalább nem hisztizik Lucy!

- Reggelt! – nyújtóztam egy nagyot, kómásan felültem meg dörzsöltem a szemem, majd körbe néztem, de sehol senki…

*Chapter 8. ~Haverok*

- Hát nem semmi… - ültünk le egy rét szerűség közepén.

- Tudom… Amúgy mi van veled meg Zackel? Mármint úgy tűnik mint akik nem egy húron pendülnek… - túrtam a hajamba.

- Igazság szerint nem értem, hogy szeretne… - mondta Angel rezzenéstelen arccal – Tudod inkább úgy érzem, hogy csak pótlék vagyok. Mármint, hogy bennem keres valamit, ami egy másik lányban van, és csak szeretne lenni valakivel… - magyarázta – A csókjait nem érzem olyan szenvedélyesnek, a pillantása nem olyan érzelmes és inkább durva velem mint gyengéd… - mondta keserűen.

- És te ezt mért viseled el? – kérdeztem Agelt, majd a kezemet össze kulcsoltam a térdemen.

- Mert sajnálom. Gondolj csak bele… Keresel valakit, vagy valamit, ami igazából fogalmad sincs, hogy mi, de érzed, hogy hiányzik belőled, lassan kezd fel emészteni, majd mindenkivel bunkó leszel és egyedül maradsz… - mondta.

- De vajon mit kereshet? – néztem rá értetlenül.

- Ahogy eddig el néztem… - nézett rám – Téged.

- Mi? – döbbentem le.

- Tudod, amikor nem figyelsz akkor olyan vágyakozó tekintettel néz rád. Szerintem te vagy az akivel ki teljesedhet… Amikor csak úgy vagy és élvezed az életet úgy néz rád, mint valami csodára… - nézett komolyan.

- Szerinted szerelmes belém? – kérdeztem bizonytalanul. Uram isten! Zack lehet, hogy érez irántam valamit! Ria, mi a francnak örülsz?! Hogy kérdezhetsz ilyet Zack csajától?! Te teljesen meg hibbantál…

- Nem kizárt… - kezdte el Angel a füvet tépkedni – Gyere mennyünk vissza! – állt fel, majd engem is fel segített.

- Nem maradtatok le sok mindenről! – legyintett Lucy.

- Ha itt kell este csövezni… Legalább tűz lenne. – mondta Max.

- Majd én! – mondta Zack, majd el indult.

- Segítek! – futottam utána – Azon gondolkoztam, hogy elég durva voltál ma Angelel… - kezdtem finoman.

- Kicsit ideges voltam… - nézett a távolba.

- Miért? – kérdeztem.

- Áh, semmi fontos! – nézett a szemembe. Hú de szép szemei vannak… Ria, azonnal be fogod, azok a szemek csak arra jók, hogy csajozzon velük! Másra nagyon nem használja! – Amúgy mit dumáltatok Angelel? – kérdezte, majd újra a semmibe meredt.

- Nem szereted… - suttogtam.

- Mi? Ezt meg honnan veszed? – állított meg.

- Ő maga mondta. Meg győződése, hogy én kellek neked… - mondtam, egyre halkabban.

- Mi? – fúrta tekintetét ez enyémbe. A mélykéken csillogó szemei meg igéztek, nem tudtam neki ellent állni.

- Tényleg szerelmes vagy belém? – kérdeztem, óvatosan. Zack nem válaszolt, még mindig csak engem nézett, és lassan, apránként egyre közelebb hajolt hozzám. Ria, vész jelző! Nem csókolhatod meg! Gondolj Jakere! Ebben a pillanatban egy eső csepp koppant a vállamon, majd a fejemen és a homlokomon, ezután pedig jött az a nyári zivatar ami elnézve nem kicsi lesz… Ez kellett ahhoz, hogy mind a ketten észhez térjünk.

- Haverok? – vettem vissza az ez előtti formámat.

- Haverok! – mondta, majd egy kicsit meg rázta a fejét és rám rázta a vizet barna hajából, én pedig csak bele ütöttem a vállába és a többiek felé vettem az irányt, de Zack meg ragadta a kezem és vissza rántott…

*Chapter 7. ~ Pace ☮*

- Basszátok meg…! – lépett be a konyhába Zack a fejét fogva.

- Látom nagyon jól aludtál. – röhögtem.

- Fogd be Ria! – kiabált idegesen.

- Valaki ma reggel elég morcos… – folytattam – De ne tegyél úgy mintha én tehetnék arról amiről igazából te tehetsz! – magyaráztam zavarosan.

- Mivan? Miről tehetek én? – nézett rám értetlenül.

- Kicsit sok volt a pia nem de? – kortyoltam a kávémba.

- Nem. Én remekül vagyok! – mondta magabiztosan, majd el vette a kávémat és bele ivott.

- Amúgy… - kezdtem bele – Amikor én kórházba kerültem a szüleim mért nem voltak ott? – kérdeztem mire kissé el gondolkodott.

- Mert nincsenek. – vonta meg a vállát.

- Mindenkinek vannak… - döntöttem oldalra a fejem.

- Hát, te és Jay árvák vagytok… - mondta.

- Mivan? – ráztam meg a fejem zavarodottan.

- Apukád meg halt autó balesetben, anyukádról pedig senki nem tud semmit. – magyarázta – Ugye Jay már el múlt tizennyolc, így neked Ő a hivatalos gyámod, ezért is figyel rád annyira. – fejezte be.

- Nincsenek szüleim… - ismételtem el, majd egy könnycsepp siklott végig az arcomon. Látszott Zacken, hogy most az egyszer tényleg sajnál engem, esetlenül mellém állt és meg ölelt, mire én halk zokogásba kezdtem a vállán. Nem is ismertem a szüleimet, és nem is fogom sohasem…

- Bocsi, hogy ennyire fel zaklattalak… - tolt el magától és nézett a szemembe.

- Legalább te el mondtad… - utaltam arra, hogy erről már Jaynek vagy Amandanak szólnia kellett volna! Zack nem mondott semmit, gondolom értette mire célzok, még egyszer szorosan meg ölelt, majd el lépett mellőlem.

- Figyú… - kezdtem – Bocs, hogy úgy le oltottalak a múltkor…

- Ahha, le oltottál… - mondta cinikusan – De felejtsük el! – mosolygott rám, mire én a kezemet tartottam, amit Ő meg fogott, majd magához húzott és megölelt.

- Béke van? – néztem rá.

- Béke van! – mondta komolyan.

- Emberek mi ez a nagy szerelem?! – lépett be Amanda sipákolva.

- És engem még Lucy irritált… - súgtam röhögve Zacknek.

- Mit mondtál?! – nézett rám Amanda szikrázó tekintettel.

- Csak azt, hogy nem bírlak… - vontam meg a vállam – Tényleg… Amúgy mért is laksz itt? – kérdeztem értetlenül, mire Amandanak ki kerekedett a szeme.

- Azért lakik itt mert neki gáz, hogy ennyi idősen a szüleivel él. – mondta csöndesen Zack.

- Plusz Jay a pasim! – kiabálta Amanda.

- Mivan?! – kérdeztük egyszerre Zackel.

- Na azt nem! – ellenkeztem – Jaynek több esze van, sokkal több! Amanda, tipli van. – jelentettem ki.

- Mi? – dermedt le.

- Azt mondtam tipli van! Húzz vissza a világodba, minket meg hagyj békén, főleg Jayt! Különben is nagyon unom már a képed! – mutattam az ajtó felé.

- Jó, gyere Zack. Mennyünk! – fogta meg Zack kezét, majd kifelé kezdte rángatni.

- Na jó. Valaki mondja már el mi a franc van! Amanda hova viszed Zacket? – ráztam meg a fejem.

- Zack az unoka tesóm. – magyarázta meg – Tehát ha nekem mennem kell neki is… - mondta ördögi mosollyal. Igen ezzel meg fogott, tudja, hogy bírom Zacket.

- Maradj… - adtam meg magam, egy időre…

- Én is így gondoltam! – pacskolta meg az arcom, majd el ment. Zack le fogta hátul a két kezem, hogy véletlenül se tudjak neki ugrani.

- Hogy lehet ez a hülye szajha a rokonod? – kérdeztem idegesen.

- Hát így… - sóhajtott – Kössz, hogy nem engedted, hogy ki dobjon… - karolta át a vállam.

- Mázlid van, hogy a haverod vagyok! – ütöttem a vállába. Aucs, ez a mondat egy kicsit fájt… Talán a haver szó miatt? Nem is tudom, a szívem egy kicsit meg remegett, de túl élem. Elvégre neki ott van Angel, nekem meg Jake!

- Azon gondolkozok, hogy ez a veszekedés mennyire ki józanított már! – röhögött – Talán ha csaj bunyó is lett volna…

- Fogd be! – röhögtem közbe.

- Embereek! Nem érünk rá egész nap itt ácsorogni a ház előtt! – hallatszott kintről Max hangja.

- Megyünk! – kiabáltunk egyszerre.

Gyorsan felrohantam, felvettem egy fekete-fehér csíkos cső nadrágot, egy fekete szakadt pólót és egy fekete torna csukát és már lent is voltam. A hajamat össze fogtam, de frufrumat kinn hagytam, a szememet pedig fekete tussal ki húztam.

- De jól néz ki ma valaki! – ölelt meg Jake és egy puszit nyomott a számra. Mindenki ott volt, bele értve Angelt is aki csak csendben ácsorgott. Habár azzal a sráccal van együtt aki nekem egy ideje imponál, elégé szimpi volt.

- Szia, Ang! – ölelte át Zack a barátnőjét. Zack mindig olyan lelkesnek tűnik még Angel, inkább vissza fogottnak, mintha, túl gyors lenne neki Zack tempója… Érdekes… Ahj, mindegy is! Fogtam magam és gyorsan meg csókoltam Jaket, nem akartam se Zackre, se Angelre gondolni.

- Hova megyünk? – kérdeztem.

- Pár napra kirándulni. – kacsintott rám Jake – Úgyhogy menny be és pakolj össze! – fordított az ajtó felé, majd finoman meg lökött.

- Tudod kit lökdöss! – röhögtem. Berohantam a lakásba, majd felkaptam egy hátizsákot és tele tömtem kajával.

- Mehetünk! – léptem ki a lakásból, majd el indultunk.

- Hol vagyunk? – állt fel Lucy a fatönkről ahol eddig ücsörgött. Eltévedtünk, valami falu szerűség mellet egy kukoricás szélén állunk és csak a csodára várunk.

- Szerinted ha tudnánk, már nem indultunk volna el? – nézett szúrós szemekkel Zack, Lucy felé.

- Zack, nyugi! – lépett Zack mellé Angel.

- Ang, most nem érek rád! – zavarta el Zack, majd egy térképet kezdett tanulmányozni. Angelen láttam, hogy kissé megijed, majd el sétál valahová. Szegény csaj… Fogtam magam és utána szaladtam.

- Hé, Angel! – értem utol.

- Szervusz, Ria! – mosolygott rám félénken.

- Még nem is volt időnk dumálni… - kezdtem bele.

- Hát nem… - folytatta, és ez után bekövetkezett a kínos csend.

- Amúgy mért volt olyan nagy dolog amikor tetoválásod lett? – törte meg a csendet.

- Hát ez egy kicsit hosszú sztori… - túrtam a hajamba.

- Mint látod időnk az van! – nevetett…

*Chapter 6. ~ Részeg*

- Van chips! – röhögött, majd a magasba tartott a zacskót – De komolyra fordítva a szót… - mondta, majd le tette a chipset – Be szeretnék mutatni nektek valakit! – mondta, majd egy szörf deszka tároló mögűl előlépett egy fekete hajú, fekete bőr ruhákba burkolózott lány – Ő itt Carly Evens, de mindenki csak Angelnek ismeri. Ő itt az új barátnőm.

- Az Angel nem túlzás egy kicsit? – röhögött Max. Angel mosolyogva meg rázta a fejét, majd mosolyogva Zackhez lépett, majd meg fogta a kezét. Ahha, szóval Angel a csaja! Akkor, most vagy nem érez irántam tényleg semmit, vagy csak féltékennyé akar tenni… Ria, miért gondolsz te Zackre és Angelre? Neked itt van Jake! Vettem egy nagy levegőt és közelebb csusszantam Jakehez.

- Angel mától, a banda tagja! – mondta Zack.

- Akkor ez a Gogh minden este itt fog halálra ijeszteni?! – kérdezte sértődötten Lucy – És, mi az, hogy össze jöttetek?! – sipákol.

- Tudod van az amikor két ember meg tetszik egymásnak, randiznak, és össze jönnek. – magyarázta Zack.

- De nekem is tetszel! – dühöngött.

- De nekem nem. – mondta Zack lazán.

- Angel, hogy jöttél össze Zackel? – kérdezte Tod, miközben Zack Lucyval vitatkozott.

- Starbuks. – mondta, mintha ez magától értetődő lenne.

- Mindent értek. – bólogatott Tod.

- Valaki el magyarázná a szitut? – nézem körbe.

- Zack a Starbuksban szokott csajozni. – magyarázta meg Lexa. Fúj, szóval külön csajozó helye van. Borzalom! Én sose süllyednék idáig, hogy külön helyem legyen… Én változatos vagyok! Vettem egy nagy levegőt, majd óvatosan Jake mellkasának dőltem, még nagyon égett a csuklóm ahova a tetkót varrták, és az egész arcom.

- Óh, tetkód is van? – mászott hozzám Lex, majd a csuklómat kezdte tanulmányozni – A neved… - nézett rám értetlenül.

- Ez az a név amitől meg változott az életem… - magyaráztam meg, mire ő csak el mosolyodott.

- Igyunk Riara! – emelte magasba Lex a Jim Bear-os üvegét, amit mindenki követett, kivéve Angel és Zack. Láttam Angelon, hogy Ő is szívesen fel emelte volna az üvegét de Zack nem engedte. Mindenki le húzott egy adagot az üveg tartamából, majd folytattuk a dumálást.

- Amúgy, Angel, szép lány vagy, hogy hogy azzal ott – mutattam Zackre – Jöttél össze? – kérdeztem, röhögve.

- Le állsz most?! – nézett rám szikrázó tekintettel Zack.

- Nem. –mondtam halál lazán. Zack keze ökölbe szorult, még mindig ugyan úgy rám meredt, látszott rajta, hogy nem ura ön magának, ideges volt, de nem rám, inkább a világra. Részeg volt, a szemében lehetett látni, túl homályos volt. Fhú holnap milyen másnapos lesz! És én mekkorát fogok röhögni!

- Min vigyorogsz Ri? – kérdezte Max. Lassan oda másztam hozzá és be furakodtam közé, meg Lexa közé.

- Azon röhögök, hogy holnap milyen másnapos lesz, Zack. – suttogtam.

- Miről maradtam le? – kérdezte Lex mire Őt is be avattuk Maxel.

Ezen így el röhögcséltünk pár percig, majd ez után még egy csomó „Részeg Zack”-es poén és társai hangzottak el az este…