*Chapter 9. ~ Problems*

- Ezt az egészet ne nagyon hangoztasd, oké? – nézett mélyen a szemembe.

- Nem terveztem. – mondtam hidegen. Ch… Simán képes lett volna lekapni engem miközben a barátnője ott vár rá és az én kapcsolatomat is tönkre tenné simán… Undorító! Fogtam magam ki rántottam a kezem a szorításából és visszamentem a többiekhez.

- Gyere Ri! – intett Max, egy fa alatt ácsorogva, mind ott voltak, kivéve ugye Zacket.

- Király, ma már tüzünk se lesz! – magyarázta idegesen Tod, én is a fa alá mentem ahol már így is túl szűkösen toporogtak egymás mellett.

- Inkább keresek másik helyet… - böktem a fejemmel az útra, lassan el indultam, majd mentem és mentem és megint csak mentem, de semmi. Basszus így is el vagyok ázva, akkor nem mindegy?! Fogtam magam és le ültem a zuhogó esőbe az út szélére.

- Kezd be sötétedni nem de? – ülte le mellém Zack. Az eső más alig csöpörgött, ilyenkor lehetett érezni az erdő illatát.

- És? – kérdeztem.

- Gyere mennyünk vissza. – nyújtotta a kezét nekem.

- Jó nekem itt is. – morogtam.

- Most az a bajod ami ma történt? – guggolt le velem szembe.

- Éppen, hogy kibékülünk, te újra ki kezdesz velem, méghozzá úgy, hogy neked is meg nekem is van valakim. Nem lehetsz ennyire önző! Angelre meg Jakera nem tudsz gondolni, csak magadra? Vagy esetleg rám? Én nem olyan fiút keresek akinek egy körre jó vagyok, aztán úgy tesz mintha mi sem történt volna! – mondtam indulatosan.

- Angelnek és Jakenak ehhez semmi köze… - mondta szórakozottan – Te is tudod, meg én is tudom! – kezdett el nevetni – Te szeretsz engem. Szerettél, szeretsz és egy jó darabig szeretni is fogsz… - magyarázta.

- Te beteg vagy! – mondtam kissé be parázva.

- Rá fogsz jönni és akkor, majd meg látod, hogy igazam van! – fogta meg a vállam – Te is tudod, Tori… - suttogta. Egy pillanatra Zack képe villant be a fejemben amint valami sziklás, hegység szerű kilátónál áll.

- Hagyj békén! – bújtam ki óvatosan a keze alól, majd el futottam, vissza. Mi volt ez az egész? És mit értett ez alatt Zack?Asszem kezdek parázni tőle, de valami meg is fogott benne… Nem szabad Ria, lehet, hogy szereted a veszélyt, de ezt nem szabad!

- Hé, Ri! – kiáltott, Lexa miközben el szaladtam mellettük.

- Mi a baj? – ért úttól és fogtam meg a vállam.

- Figyelj Lex, én nem értek semmit… Zack az egyik pillanatban olyan jó fej a másikban meg mintha a tükörképe lenne! Most is teljesen be vagyok tőle parázva, csináltam valamit előző életembe vagy mi? – néztem rá kétségbe esetten.

- Jó el mesélek néhány dolgot, de vannak olyan dolgok amikről nem kell tudnod, mint pl. a baleseted! – magyarázott, mire bólintottam – Szóval azt kérdezted, hogy csináltál e valamit a múltban? Könnyebb megmondani, hogy mit nem csináltál! – nevetett – Teljesen szerelmes voltál Zackbe, úgy táncoltál, ahogy Ő fütyült… Tényleg, rendesen megszállottja voltál, de már betegesen. És ezért már szó szerint parázott tőled, ezért van az, hogy amikor, nagyon jóba vagytok, akkor lehet ez neki olyan érzés, mintha vissza térne az a szorongató érzés, hogy te követed Őt és minden percben be próbálkozol… - magyarázta komolyan. Fhujj, Ria. Te így loholtál Zack után?! Tragikus lény volt ez a Tori!

- De nekem azt mondta, hogy én szeretem, és egy jó darabig még szeretni is fogom… - néztem rá értetlenül.

- Akkor, gondolom érez valamit irántad, ha olyanokat mond, hogy „Te szeretsz engem” azzal szerintem csak magát nyugtatja, hogy még nem vesztett el téged, és ha látja rajtad a bizonytalanságot, az erőt ad neki, vagy ilyesmi. Ami biztos, Zack érez irántad valamit. Láttad volna azt a dühöt, mikor Jake fel kapott és el rohant veled és fél órán keresztül csak ott ültünk a parton és vártunk… - nézett a szemembe.

- De akkor mért nem mondja, ha úgy is tudja, mit érzek? – kérdeztem, majd a számra kaptam a kezem – Vagyis… Én nagyon… Bírom…

- Tudtam én! Tudtam én, hogy belé vagy zúgva! – visongott.

- Jó, de cssss! – csitítottam.

- Utaltál már rá? – kérdezte, mire én meg ráztam a fejem – Éreztetted vele? – rázta meg a vállam.

- Igen! – mondtam határozottan.

- Hogy? Összejöttél az egyik haverjával, a fejéhez vágtad, hogy Ő csak fájdalmat tudna neked okozni, a képébe kiabáltad, hogy soha a büdös francba, nem jönnél vele össze és, hogy nem az eseted… - magyarázott hevesen, mire én egyre csak elbizonytalanodtam. Lehet, hogy tényleg egy kicsi én is hibás vagyok?Nem! Csak Zack tehet arról, hogy ilyen gyökér velem!

- Ria, kérlek, beszélj vele! – fogta meg a kezem, mire én bólintottam.

- Am mért nem tudhatok arról, hogy mi is történt velem a baleset napján? – kérdeztem,  reménykedve, hogy mesél egy kicsit.

- Majd, ha el jön az idő vissza fogsz emlékezni, vagy majd el mondja az akinek el kell… - mondta Lex.

- Hú, valaki ma milyen bölcs… - röhögtem.

- Áh, tudom! – mondta vinnyogva, amin egy jót röhögtünk, majd visszamentünk a többiekhez. Már sötétvolt és nekünk még mindig nem volt tüzünk.

- Emberek, ti nem féltek itt az erdő szélén aludni? – kérdezte Lucy.

- Nem. – nyögtük egy hangúan.

- De ez nem ér, mindenkinek van párja csak nekem nincs! – hisztizett és teljesen igaza volt, elég szar úgy, hogy mindenkinek van, valakije aki ott van vele, csak neki nincs. Angel alszik Zackel, én alszom Jakevel, Max Lexaval és Tod…

- Tod! – mutattam rá, mire Ő riadtan nézett rám – Aludj Lucyval! – böktem a lány felé a fejemmel.

- Na, nem! – egyszer már megvolt, és elég is volt az az egy! – ellenkezett, mire én kiskutya szemeket meresztettem rá.

- Tod… Légyszivees! – kérleltem, mire odament le feküdt Lucy mellé és hátat fordított neki. Mindegy, legalább nem hisztizik Lucy!

- Reggelt! – nyújtóztam egy nagyot, kómásan felültem meg dörzsöltem a szemem, majd körbe néztem, de sehol senki…